Úgy fél 9 körül már itthon is voltam. Próbáltam valami reggeli szerűséget lenyomni a torkomon, de csak egy fél zsömléig jutottam. Miután a párom mindent előkészített, hogy minél kevesebbet kelljen mozognom elment dolgozni.
10 óra körül már elég fáradt voltam és ledőltem aludni, hátha itthon jobban megy, mint a kórházban. Csak éppen arra nem gondoltam, hogy előbb utóbb wc-re is kell majd mennem. Viszont magamtól még nem tudtam felkelni az ágyból. Kénytelen voltam hazahívni a páromat, hogy segítsen. Szegénynek le kellett mondania az aznapra megbeszélt ebédet, mert pont délben tört rám az inger. Még szerencse, hogy fél óra alatt haza tud érni.
Egy jó tanács: mindenképpen keressetek valakit, aki legalább az első héten veletek tud lenni napközben is!
Felkelésnél és lefekvésnél még mindig nagyon fáj a mellkasom és utána is még 1-2 percig. A melleim folyamatosan feszülnek, akármilyen kis mozdulat erősebb feszülést eredményez és a karjaimat sem tudom rendesen felemelni. Még egy pohár üdítőt is nehéznek érzek és csak szívószállal tudok inni. Remélem hamarosan enyhül a fájdalom és a feszülés.
Utolsó kommentek