Reggel korán keltettek minket, de amúgy se nagyon tudtunk már aludni. Megmérték van-e lázam, utána elvittek a kötözőbe, hogy kiszedjék a váladék elvezető csöveket a mellemből. Levették a sportmelltartót, levágták a kötést és leszedték a tapaszokat. Utána lefektettek az asztalra és azt mondták vegyek nagy levegőt, akkor kevésbé fog fájni. Az egyik oldalamon a doki volt a másikon egy nővér. Amint nagy levegőt vettem egyszerre kirántották mind a 2 csövet. Iszonyatosan fájt, de szerencsére csak rövid ideig tartott. Utána kiszedték a kézfejemből is az infúzióhoz használt műanyag tűt is.
Visszakísértek a szobámba és végre magamtól el tudtam menni pisilni. Higgyétek el az éjszakai után kész felüdülés volt. Amint a párom megérkezett összepakolt helyettem és indultunk haza. A haladási tempóm kb. egy csigáéval volt egyenlő. Beszálltam a kocsiba és elindultunk hazafelé, persze ezt is csigalassúsággal, mert minden egyes bukkanó fájdalmasan érintett. És hát ugye ismerjük a budapesti utak minőségét...
Utolsó kommentek